Metamorf masszázs
Finom, érintésen alapuló relaxációs és önismereti módszer.
TovábbSzilágyi Edina vagyok.
Kislányként is megtanultam, hogy mindig arra menjek, amerre a szívem húz, így azokat tanultam, amik a legjobban érdekeltek.
Az életem történetei mindig is arra sarkalltak, hogy jobb emberré váljak, hogy a gyermekeimnek olyan mintája lehessek, amiből ők többet kivehetnek, mint a színes gyümölcskosárból az éppen legkívánatosabb gyümölcsöt. De a történetem nem a gyerekeimmel kezdődik. És megvallom őszintén, hogy a személyes lelki fejlődésemhez ők adják a habot a tortámhoz.
Ahhoz, hogy olyan tortát alkothassak, amilyet szeretnék, amelyből nyugodt szívvel adhatok másoknak, olyan alkotóelemek voltak szükségesek, amik nekem nem voltak meg. Menet közben jöttem rá, hogy mégis micsoda tudás birtokában vagyok, hiszen mindenem megvolt már, csak felszínre kellett hozni. Ez volt a kiindulópont. Adni akartam, mert hamar felismertem, hogy adni valamit, ami EGY–EDI, annyira feltölti az embereket érzelmekkel, hogy képesek akár 180 fokos fordulatot is venni az életük.

Mindig ugyanazt kerestem
Olyan érzelemgazdag világgal rendelkezem, ami nem sok embernek adatik meg ezen a földön. Ez lehet az oka annak, hogy mindenféle érzelem ismeretes számomra, és az empatikus készségem már gyerekkoromban kialakult.
És talán egész életemben ugyanazt kerestem: hogyan lehet egy kicsit teljesebben élni.
Sokáig azt gondoltam, hogy az életem különböző állomásai egymástól teljesen függetlenek. Tanultam ezt is, azt is. Érdekeltek a színek, az alkotás, az emberi lélek, a spiritualitás, az önismeret. Mindig új dolgokat kerestem, új területeken képeztem magam.
Ma már egészen másképp látom.
Nem külön utak voltak. Ugyanannak az útnak a részei.
Már kislányként is…
Gyerekkorom óta rajzolok. Képzőművészeti irányultságú iskolákba jártam, agyagoztam, szobrászkodtam, textilekkel dolgoztam. A színek és a formák mindig különleges helyet foglaltak el az életemben.
Amikor megkérdezték, mi szeretnék lenni, volt néhány egészen határozott válaszom: divattervező, virágkötő, később lakberendező.
És volt egy ennél furcsább gyermeki bizonyosságom is. Körülbelül nyolcévesen valahogy azt éreztem, hogy embereknek fogok segíteni. Akkor még csak azt tudtam megfogalmazni, hogy nem úgy, mint egy fehér köpenyes orvos. Fogalmam sem volt, ez mit jelent. Csak éreztem.
Aztán jött az élet
Úgy hatéves lehettem, amikor kértem nagyimat, hogy mehessek templomba én is. Nálunk a vallás nem játszott szerepet a hétköznapokban. Így amikor mama megkérdezte, miért szeretnék menni, a válaszom egyértelmű volt: mert szeretnék találkozni Jézuskával. Hamar felismertem, hogy Őt nem ott fogom megtalálni. De mégis meghatározó volt az életem állomásán, és az életem része lett a hit.
Próbatételek, beavatások tömkelegét éltem meg szinte nagyon rövid idő leforgása alatt. Néha az volt az érzésem, hogy fér bele ennyi megélés egy életbe. Nem vagyok semmilyen izmus követője, saját vallásom van. A hitrendszeremet újra meg újra írom.
Nem egyenes úton érkeztem meg oda, ahol ma vagyok. De ma már azt látom, hogy szinte minden állomás adott valamit ahhoz, amit most tovább tudok adni.
Miért „Ragyogó Élet”?
Nem azt szeretném sugallni vele, hogy az életnek mindig ragyogónak kell lennie. Vannak nehéz időszakaink. Vannak veszteségeink, félelmeink, elakadásaink és olyan napjaink is, amikor egyáltalán nem érezzük magunkat ragyogónak.
Számomra a Ragyogó Élet inkább annak a lehetőségét jelenti, hogy mindezek között is újra és újra visszatalálhatunk ahhoz, ami bennünk él. Az örömhöz. Az alkotáshoz. A kíváncsisághoz. A saját erőnkhöz. És ahhoz, hogy merjünk változtatni azon, amin szeretnénk.
Nem tökéletes élet. Hanem a saját életed – egyre inkább önazonosan.
Van egy munkám. És van egy hivatásom.
Sokáig úgy gondoltam erre a két területre, mintha két külön világ lenne. A munkám a pénzügyekhez és a bankszektorhoz köt. A hivatásom pedig a Ragyogó Élet – az önismeret, a motiváció, az alkotás, a tanítás és az emberek támogatása.
Ma már azonban látom, hogy a kettő sokkal jobban összetartozik, mint elsőre gondolnánk. Mindkettő középpontjában számomra az ember áll.
A lelki biztonság mellett anyagi biztonságra is szükségünk van
A saját utamon rengeteg különböző emberrel és élethelyzettel találkoztam. Láttam nehéz sorsokat, újrakezdéseket, bizonytalanságot, és egyre erősebben fogalmazódott meg bennem egy kérdés: hogyan lehet úgy támogatni valakit, hogy ne csak lelkileg kapjon segítséget, hanem a mindennapi életében is stabilabbá válhasson?
Ehhez nekem is tanulnom kellett. A pénzügyi tudatosságot én sem készen kaptam otthonról. Saját tapasztalataimon és csalódásaimon keresztül értettem meg, milyen sokat jelent, ha az ember nemcsak álmodik a jövőjéről, hanem megtanulja azt pénzügyileg is tudatosan építeni. Így kezdtem egyre mélyebben érdeklődni a pénz működése iránt. Tanultam biztosításokról, megtakarításokról és különböző befektetési lehetőségekről, belekóstoltam a tőzsde és más befektetési területek világába is. Végül pedig eljutottam a bankszektorhoz. És furcsa módon ott találtam meg azt, amit az egészben kerestem: az alapokat. Mert mielőtt nagy dolgokat építünk, meg kell tanulnunk stabil alapot teremteni.
Azért kezdtem el a pénzügyekkel foglalkozni, mert megértettem, hogy a szabadsághoz nemcsak lelki, hanem anyagi tudatosságra is szükségünk van. A banki munkámban ezért ma is azt szeretem a legjobban, amikor valakinek segíthetek jobban átlátni a saját lehetőségeit, tudatosabban gondolkodni a jövőjéről és stabilabb alapokat teremteni magának.
Van egy álmom…
Egyszer szeretnék létrehozni egy olyan helyet, amely egyedülálló szülőknek és gyermekeiknek adhat valódi lehetőséget az újrakezdésre. Nem egyszerűen egy anyaotthont képzelek el. Hanem egy közösséget. Egy megtartó teret. Szinte egy kis völgyet.
Egy helyet, ahová valaki egy nehéz élethelyzetből megérkezhet, és ahol nemcsak átmeneti lakhatást kap, hanem segítséget ahhoz is, hogy újra felépíthesse az életét.
Otthonteremtés. Gyermekfelügyelet. Közösség. Önismeret. Tanulás. Pénzügyi tudatosság. Gyakorlati segítség. Újrakezdés.
Egy olyan helyet álmodtam meg, ahol nem az a kérdés: „Hogyan éled túl a következő hónapot?” Hanem lassan azzá válhat: „Milyen életet szeretnél felépíteni innen?”
Tudom, hogy ez hatalmas álom. De nem baj. A nagy álmok is egyetlen lépéssel kezdődnek. És talán ezért tanulok én is ennyi mindent. Ezért érdekel egyszerre az ember belső világa és a hétköznapi élet nagyon is gyakorlati oldala. Mert számomra a kettő nem választható teljesen szét.
Egy nagy álomhoz közösség is kell
Idővel azt is megértettem, hogy egy ekkora álmot nem kell – és valószínűleg nem is lehet – egyedül megvalósítani. Részben ezért is vágytam arra, hogy Budapesten dolgozzak, új embereket ismerjek meg, kapcsolatokat építsek, és olyan közegekbe is bekerüljek, amelyekkel korábban nem találkoztam.
Mert egy ilyen hely létrehozásához nemcsak egy jó ötletre és elhivatottságra lesz szükség. Szükség lesz emberekre. Olyanokra, akik tudással, kapcsolatokkal, szakértelemmel, munkával vagy akár anyagi támogatással szeretnének hozzájárulni valamihez, aminek társadalmi értéke van.
A hosszú távú álmom ezért egy alapítvány létrehozása, amely egyszer majd ennek a közösségnek és az egyedülálló szülőket támogató programnak is keretet adhat. Ez ma még egy formálódó jövőkép. De szeretem kimondani az álmaimat. Mert attól, hogy valami ma még nagynak tűnik, nem jelenti azt, hogy nem lehet elkezdeni felé menni.
Ha egyszer ezt olvasva azt érzed, hogy valamilyen módon te is kapcsolódnál ehhez az álomhoz, örömmel hallok rólad.
Amiben hiszek
Nem abban hiszek, hogy valaki kívülről megmondhatja nekünk, hogyan kell élnünk. Abban viszont igen, hogy néha szükségünk van egy másik emberre, aki meghallgat, kérdez, tükröt tart, új nézőpontot mutat, vagy egyszerűen emlékeztet arra, amit valahol már mi is tudunk.
Hiszek a változás lehetőségében. Hiszek az alkotás erejében. Hiszek a jelenlétben és az emberi kapcsolódásban.
És a saját spirituális utamon abban is hiszek, hogy az életünknek van egy nálunk mélyebb rétege – valami, amihez csendben, természetben, alkotásban vagy önmagunk felé fordulva újra kapcsolódhatunk. De neked nem kell ugyanabban hinned, amiben én.
Folyamatosan tanulok
Az évek során számos képzésen, tanfolyamon és önismereti folyamatban vettem részt. Tanultam többek között a metamorf szemléletről és érintésről, masszázsról, önismereti és motivációs módszerekről, önfejlesztésről, színekről, szimbólumokról, numerológiai szemléletről, asztrológiáról, aromaterápiáról, valamint pénzügyi tudatosságról és befektetésekről.
De számomra a tanulás soha nem pusztán oklevelek gyűjtését jelentette. Azt viszem tovább belőlük, ami valóban beépült az életembe és a munkámba – és folyamatosan tanulok tovább.
Amit ma csinálok
Ma ezek a régi szálak egyre inkább összeérnek a munkámban. A metamorf masszázsban ott van a csend és a jelenlét. Az Életre Hangoló mentorálásban az önismeret, a kérdések és a motiváció. A képzéseimben a tudásátadás és az a vágyam, hogy valaki ne csak megtanuljon valamit, hanem merje is használni. A workshopokban és az EGY–EDI alkotásokban pedig újra ott van az a kislány, aki rajzolt, agyagozott, színeket válogatott, és mindenből létre akart hozni valamit.
Talán végül mégsem választanom kellett ezek közül. Hanem összekapcsolnom őket.
A Ragyogó Élet számomra ezért több, mint egy vállalkozás. Ez a hivatásom. Annak a sok évnek, tanulásnak, keresésnek, alkotásnak, találkozásnak és saját tapasztalatnak a helye, amit eddig összegyűjtöttem.
És van még egy csoport, amely különösen közel került hozzám: azok a segítő, alkotó és spirituális területen dolgozó emberek, akik rengeteget adnak másoknak, miközben saját anyagi biztonságuk sokszor háttérbe szorul. Ezt a helyzetet én is ismerem. Ezért fontos számomra az a gondolat is, hogy az önismeret és a hivatás mellett a pénzügyi tudatosságnak is lehet helye. Mert a stabilitás nem ellentéte a spiritualitásnak. Sőt. Néha éppen az adja meg azt a biztonságot, amelyből az ember végre szabadabban tudja azt csinálni, amiért igazán lelkesedik.
Nem szeretném, hogy választanunk kelljen a hivatásunk és a biztonságunk között.
És ki vagyok, amikor nem dolgozom?
Szeretem a természetet, az utazást, a színeket, az alkotást, a mély beszélgetéseket – és azt a pillanatot, amikor valakiben egyszer csak megszületik: „Igen. Meg tudom csinálni.”
Talán ezért szeretek annyira motiválni is. Nem azért, hogy megmondjam, milyen legyen az életed. Hanem hogy amikor szükséged van rá, segítsek újra meglátni benne a saját lehetőségeidet.
Nem azért vagyok melletted, hogy megmondjam, hogyan éld az életed. Hanem azért, hogy amikor szükséged van rá, segítsek újra meglátni benne a saját lehetőségeidet.
Szilágyi Edina – Ragyogó Élet

Hogyan találkozhatunk?